Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsuk Önnek. A honlap további használatával hozzájárulását adja a cookie-k használatához. ELFOGADOM
Termékek Menü

Évi története

Amikor életmódváltásba kezdtem, már annyira utáltam magam, hogy alig néztem tükörbe, a lehető legkevesebbet mentem emberek közé, bő ruhákkal takargattam szégyellni való testem. A következő gondolatokkal „nyugtattam” háborgó elmém (eredménytelenül): hormonkezelések, 3 terhesség, 2 gyerek után nem olyan gáz a kinézetem; magas vagyok, arányosan oszlik el rajtam a súlyfelesleg; nem eszem semmi olyat, ami indokolná ezt a testet (na, persze!). Ilyen és ehhez hasonló gondolatok sokasága kavargott éveken keresztül a fejemben, és természetesen semmit nem tettem annak érdekében, hogy valami változzon. A körülöttem élők naphosszat láthatták életunt ábrázatom, hallgathatták önutálatból és önsajnálatból fakadó sirámaimat. Aztán eljött a nap, amikor minden megváltozott. Ekkor a kisebbik fiam 14 hónapos volt és már nem szoptattam.

432 nap alatt értem el egy áhított alakot és lettem az az ember, aki mindig is szerettem volna lenni. A képeken jól látszik a változás. Menet közben függővé váltam és rájöttem, hogy ez az életem. Szeretem, tudom és akarom csinálni, tanítani, tovább adni, ezért lettem edző.

De vissza a kezdetekhez. Amikor először találkoztam a személyi edzővel, akivel időpontot egyeztettem, szó szerint remegtem. Szégyelltem magam, zavarban voltam. Az állapotfelmérés a következőképpen zajlott: magasság, testsúly, mell-, derék- és csípőbőség, felkar-, vádli- és combkerület centikben mérve, majd testzsírszázalék meghatározása. A folytatásban leírom a pontos értékeket. Miután a méretvétel megtörtént, elkezdődött némi „munka”. Futópadra fel, séta indul. Pulzusom az egekben, de kitartok, mert ez még csak a kezdet. 5 perc után emeljük a sebességet. Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy elkezdjen ömleni rólam a víz. A mért értékek nem olyan rosszak, próbál vigasztalni az edző, amikor megunja nézni fancsali ábrázatomat, de még véletlenül sem vagyok képes mosolyra húzni a szám. 20 perc elteltével végre elhagyhatom a kínzó eszközt, irány a talaj. Könnyített! fekvőtámaszaim száma 5, teljes felülésből eljutok 10-ig, aztán kidőlök. Előrehajlás bokafogással, törzsdöntés oldalra test mellett nyújtott kézzel, hason fekvésben elemelkedés a talajtól, kar magastartásban. Távolság mindenhol centikben mérve. Inkább meg sem kérdezem az eredményt. Edző mosolyog, közli, hogy végeztünk, és a következő alkalommal elkezdtük az igazi munkát. Ettől kezdve már nem volt megállás. Teljes étkezési reform, folyamatos odafigyelés, hogy mit, mikor, mennyit és mivel eszem, hetente legalább 3 alkalommal edzés.

A változás lassan jött. Először centikben volt mérhető eredmény, de a kilók is szépen, lassan, de biztosan kezdtek leolvadni a testemről, ezért álljon itt most ennek az eredménye is, beszéljenek a számok. 175 cm magas vagyok, ami kb. 16-17 éve változatlan. J De félre a tréfát, jöjjön az akkor és a most. Súly: 82,2 kg volt, most 62 kg, mellbőség: 100-ról, 85-re, derékbőség: 94-ről, 64-re, csípőbőség: 100-ról 85-re, fenék alatti körkerület: 109-ről 91-re, combkerület: 67-ről 52-re, vádli: 40-ről 33-ra és a felkar 32-ről 25 cm-re változott.

Könnyű volt? Nem. De megérte, és újra kezdeném-e? Nagyon, és nem kezdeném újra, mert nem is hagyom abba! ;-)

Iratkozz fel Hírlevelünkre!
Legyél naprakész legújabb termékeinkből!
Kövess minket a Facebookon!
Fogyasztó barát